Búcsú Juhász Jánostól

Ismét búcsúznunk kell… nehéz szívvel tesszük, de ismét kevesebben lettünk egy nagyszerű emberrel és szakoktató kollégával.

Pályáját a 70-es évek elején kezdte mint vendéglátós szakember. Több neves Budapesti szállodában, étteremben, cukrászatban dolgozott és szerzett tengernyi tapasztalatot. Később vezetőként is helyt állt és bebizonyította szakmai rátermettségét, hogy érdemes embereket rábízni, mert amit tudott szívesen megosztotta bárkivel. Hosszú évek alatt megszerzett szakmai tudását a 2000-es évek elejétől oktatóként adta tovább a felnövekvő vendéglátós diákoknak, sok jó szakember került ki a kezei közül. Diákjai szakmailag és emberileg is nagy tisztelettel voltak iránta, munkatársai, nem különben, mindig mindenki számíthatott rá. Barátai, kollégái, tanítványai kivétel nélkül fordulhattak hozzá, kevés dolog volt a szakmában, amiről Ő nem tudott beszélni, ne tudott volna tanácsot adni, akár egy egyszerű vállveregetés kíséretében. A felnőttekkel ugyan olyan szakmai hozzá értéssel foglalkozott, mint a nappalis diákokkal. Szakmai tudását rádiós műsorban is megosztotta a nagy közönséggel. Végtelenül türelmes, megértő, melegszívű embertől búcsúzunk, hiányát sosem tudjuk majd megszokni, de derűs, kedves arca jóságos tekintete mindig előttünk lesz, és amit itt hagyott örökké élni fog, hiszen példaként emlékezünk majd rá. A felnövekvő korosztálynak lesz mit elmesélni egy emberről, egy családapáról, társról, hiszen Ő mindig csak adott, hiszen szíve tele volt jósággal és szeretettel.

Búcsúzunk, de sosem feledünk, reméljük, sok finomságot főzöl az égi konyhában a sok példaképpel kik már odafent vannak és néha le-tekintesz, hogy vess ránk egy pillantást, mert mi tudjuk, hogy mindig velünk leszel, ezért mindig szeretettel gondolunk majd Rád.

Egyszer majd találkozunk, és megyünk egy kört a vitorlásoddal a Balatonon vagy az Adrián…